Title: Vasárnapi Könyv - 1914. Első félév 17. füzet
Author: Anonymous
Language: Hungarian
As this book started as an ASCII text book there are no pictures available.


*** Start of this LibraryBlog Digital Book "Vasárnapi Könyv - 1914. Első félév 17. füzet" ***


Vasárnapi Könyv

Kiadja az Országos Közművelődési Tanács

1914. Első félév 17. füzet



A szövetkezés


Az ember, ha többedmagával összeáll, szövetkezik, társul, egyesült
erővel könnyebben érhet el bizonyos célokat, sőt olyan célokat is
elérhet, amelyeket külön-külön egy-egy ember elérni nem is tudna.

Ha a csónakban többen eveznek, a csónak gyorsabban halad és hamarább jut
el a célhoz, mintha csak egy ember evezne benne. Ha nagy, súlyos követ
kell megmozdítani, hasztalan fog hozzá akárhány ember is külön-külön, a
kő meg se mozdul. Ha azonban többen egyszerre emelik, könnyűszerrel
megmozdíthatják.

De így van ez nemcsak azokkal a feladatokkal, amelyeknek a
végrehajtásához nagy testi erőre van szükség, hanem azokkal is, amelyek
nagy tőkét (pénzt) igényelnek. Különösen a gazdasági élet terén látjuk
és tapasztaljuk, hogy az, akinek nagy tőkéje van, könnyebben
boldogulhat, mint az, aki csak kis tőke felett rendelkezik.

Az az iparos, akinek több a pénze, gépeket állíthat be a műhelyébe és
így több munkát gyorsabban végez el. Minthogy pedig a gépmunka olcsóbb,
mint az emberi munka, a munkára kevesebb a költsége, mint a szegényebb
iparosnak, aki gépeket nem vehet. A nagy tőke felett rendelkező
nagyiparos már a nyersanyag beszerzésénél is előnyben van a szegényebb
kisiparossal szemben, mert nagyban vásárolva olcsóbb áron vásárol.

A cipész olcsóbban vehetné a bőrt, az asztalos a fát, a lakatos a vasat
a gyárostól, mint a kereskedőtől, ámde a gyáros nem árusít kicsinyben,
csak nagyban, a kisebb iparos pedig--mert nincsen nagy tőkéje--csak
kicsinyben vásárolhat. Kénytelen tehát a kereskedőtől venni, aki
drágábban árusít, mint a gyáros, mert maga is a gyárostól veszi az
árúkat és abból él, hogy olcsóbban vásárol és drágábban ad el.

De nemcsak az iparosaknál van ez így, hanem a kereskedőknél és a
gazdáknál is. Mindenütt előnyben van a nagy tőke a kis tőke felett. A
nagykereskedő olcsóbban vásárol, mint a kiskereskedő, a nagybirtokos
aránylag kevesebb költséggel míveli a földet és többet termelhet, mint a
kisgazda, akinek nincsen pénze arra, hogy vető-, arató-, kazalozó-és
több efféle gazdasági gépet vásároljon. De nem is volna gazdaságos, ha
megtenné, mert a maga kis birtokán ezeket a gépeket nem használhatná ki
kellően.

Látjuk tehát, hogy a gazdasági életben a kisiparos hátrányban van a
nagyiparossal, a kiskereskedő a nagykereskedővel, a kisgazda a
nagybirtokossal, egyszóval a kis tőke a nagy tőkével szemben.

Ámde ha sok gyengébb ember összeáll, egyesült erővel el tudja végezni
ugyanazt a munkát, amit az erős ember egymaga végez. Éppen így, ha több,
kis tőkével rendelkező ember áll össze, együtt van a nagy tőke, megvan
tehát a mód arra, hogy azt a hátrányt, amely a kisiparost a
nagyiparossal, a kiskereskedőt a nagykereskedővel, a kisgazdát a
nagybirtokossal szembeállítja, kiküszöböljük.

Ez a mód: a szövetkezés.

A szövetkezésnek nagy jelentőségét és óriási előnyeit már az egész
világon felismerték. Szövetkeznek, egyesületbe lépnek, társulnak
egymással az iparosok, a kereskedők, a termelők, a fogyasztók, igen
sokféle cél érdekében. így létesülnek anyagbeszerző-, értékesítő-és
termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek, hitelszövetkezetek,
valamint mezőgazdasági és ipari géptársulatok.

A cél mindig az, hogy a kis tőke felett rendelkező ember is élvezhesse a
nagy tőke előnyeit.

Ha sok kisiparos együtt szerzi be a nyersanyagszükségletét, akkor
nagyban, tehát olcsóbban vásárolhat. Ha több iparos együtt bérel
raktárhelyiséget, jobb helyen és nagyobb raktárt tarthat, mert a költség
megoszlik és egyre-egyre kis költség esik. Ugyancsak könnyebben
értékesíthetik a gazdák mindenféle termékeiket, ha szövetkeznek, mert
így aránylag kevés költséggel vehetnek helyiséget, az együttes szállítás
is olcsóbb. A fogyasztási szövetkezetek is azt a célt szolgálják, hogy a
szövetkezet tagjai együttesen, tehát nagyban és közvetlenül a
termelőktől szerezzék be a szükségleteiket és így olcsóbban jussanak az
árúkhoz és élelmiszerekhez, vagyis a fogyasztási cikkekhez. Az ipari
géptársulatok is szövetkezéssel alakulnak, még pedig úgy, hogy több,
egyazon ipart űző iparos összeáll, közös költségen vásárol és tart
üzemben ipari gépeket, amelyeket azután közösen használnak.



A masszírozás


A masszírozás azt a kenést, gyúrást, nyomkodást jelenti, amit némely
betegségek gyógyítására, fájdalmak csökkentésére már igen régóta szokás
használni. Rendesen asszonyok foglalkoznak ezzel a mesterséggel--kivált
faluhelyen--és nagyon sok vidéken az a szokás, hogyha valaki valamelyik
tagjában fájdalmat érez, vagy egyszerre azt veszi észre, hogy a
keze-lába, nyaka, dereka nehezebben hajlik, mint máskor: akkor mindjárt
küld a kenőasszonyért. A kenőasszony egy kis spirituszt, pálinkát vagy
valami zsiradékot ken a beteg testrészre, aztán nekiáll minden erejével
jól összevissza gyúrni, nyomkodni, végül pedig a tenyerével vagy a
tenyere élével megveregeti, míg kipirosodik a megkent hely. Az is
szokás, hogy akinek nem fáj semmije, csak egy kicsit nehézkesebbnek érzi
magát, mint rendesen, az ilyen módon meggyúratja az egész testét. A
városi fürdőkben mindenhol szokott lenni ehhez értő ember és igen sokan
vannak, akik időnkint megmasszíroztatják ott az egész testüket, ha semmi
bajuk sincs is, mert a masszírozás után frissebbnek érzik magukat. A
masszírozás nagyon jó dolog, kivált hogyha tudja az ember, mirevaló és
hogyan kell jól csinálni, akkor nagyon sok hasznát veheti és sokat
segíthet vele olyan dolgokon is, amiken a kenőasszonyok tudománya nem
tud segíteni.

Meg kell mindenekelőtt érteni, hogy mi történik az emberrel, amikor
masszírozzák?

[Illustration: A masszírozás módja

A tenyerünk élével kell gyorsan egymásután ütögetni a fájós hátat, úgy,
hogy felül kezdjük és mindig lejebb ütögetjük egészen a derék tájáig,
aztán megint elölről kezdjük, fent.]

Ha valakit megmasszíroztak, akkor látni, hogy a megkent bőr pirosabb,
mint a kenés előtt volt. Ez már elárulja, hogy mi történt. A bőr azért
pirosabb, mert több benne a vér, a vér pedig azért több, mert a bőrben
levő erek kitágultak. A bőrünk tele van igen vékony, szabad szemmel meg
se látszó erecskékkel, ezért van az, hogy akárhol esik a bőrön a
legkisebb sérülés is, rögtön vérzik, mert nem lehet a legfinomabb tű
szúrása se olyan vékony, hogy egy-egy ilyen vékony erecske az útjába ne
essen. Ezeknek az erecskéknek az a tulajdonságuk van, hogy ki tudnak
tágulni és össze is tudnak húzódni. Ha összehúzódnak, akkor persze
kevesebb vér fér beléjük és akkor az a bőr halavány,--például ha hideg
éri a bőrt, akkor ez történik. Ha a bőrt olyan éri, amitől az erek
kitágulnak,--például nagy meleg, vagy dörzsölés, vagy ütés--akkor a tág
erekbe több vér fér és ezt mindjárt észrevenni arról, hogy az ilyen bőr
kipirul. Mindenki tudja, hogy a testünk minden részébe, tehát a bőrbe is
a vér viszi a friss táplálékot és a vér is hordja el az elhasználtat. Ha
pedig a bőr erei kitágulnak, akkor az történik, hogy több vér van
egyszerre a bőrben. Ennek pedig kétféle következménye van. Vagy az, hogy
több vér folyik oda, mint máskor, tehát több friss táplálékot kap a
bőrünk. Vagy pedig az, hogy nem folyik oda több vér, csak ami már ott
van, az ott megreked, lassabban folyik el onnan. Vagyis: az ilyen bőr
nem kap több friss táplálékot, csak az elhasznált táplálék megy ki
belőle lassabban, az ilyen kipirulás tehát nem hasznos, hanem ártalmas.
Ez a különbség az egészséges emberek piros színe és az iszákos emberek
pirossága között. Az egészséges ember piros színe a bőrének friss
vérkeringését jelenti, az iszákos ember pedig attól piros, mert a
bőrének erei nem tudnak már összehúzódni, tehát megreked bennük az
elhasznált vér. Ezt a különbséget a pirosság színe is elárulja: az
egészséges pirosság friss rózsás színű, az iszákos ember pirossága pedig
kékes színű és nem az egészséget jelenti. A masszírozás arra való, hogy
az egészséges pirosságot idézze elő és elő is idézi, ha jól csinálják.

A pirosság csak a bőrön látszik, de azért a testünk többi részeiben is
éppen olyan a vérkeringés, mint a bőrünkben. Azokkal a láthatatlanul
vékony erekkel az egész testünk tele van és mindenhol ugyanaz
történhetik, amit az előbb a bőrről mondtunk: kitágulhatnak azok az
erek, amelyek friss vért visznek, vagy pedig azok, amelyek az elhasznált
vért megint elviszik. Mind a kettőre szüksége lehet az egészséges
testnek vagy a betegnek is, de a masszírozás főképen azt tudja megtenni,
hogy meggyorsítsa a vérkeringést, hogy tehát a megkent testrészt
alaposan keresztülöblögesse a friss vér.

[Illustration: A láb vagy a kar masszírozása

Így kell a lábat (vagy a kezet is) gyurogatni. A bokától kezdve felfelé
jól meggyúrjuk az izmokat (a húst).]

Ennek sokszor lehet jó haszna, például, ha az egészséges ember tagjai
egy kicsit meggémberednek hosszú mozdulatlanságtól, vagy hidegtől, vagy
mástól, akkor ilyen módon jól helyre lehet állítani a rendes
mozgékonyságukat. Kisebbfajta csúzos fájásokon, meghűléses derékfájáson,
hátfájáson, nyakfájáson is segíthet--az orvosság mellett--a kenés is.
Csak tudni kell, hogy nem érdemes drága kenőszerekért adni a pénzt, mert
a kenőszer csak arra való, hogy az erős dörzsölés meg ne ártson a
bőrnek. Gyógyítani nem a kenőszer gyógyít, hanem maga a kenegetés, a
masszírozás. Tehát akár sósborszeszt használunk, akár közönséges
spirituszt, vagy akár csak égetésre való spirituszt, az mindegy. A
legjobb pedig--kivált hogyha nagyobb darabot kell masszírozni--a vazelin
nevű olcsó patikai zsiradék.

[Illustration: A láblej masszírozása

A két kezünkkel felváltva dörzsöljük a lábfejet alulról felfelé. A
lábfej masszírozását is csak csúszósra bekent bőrön lehet csinálni.]

A masszírozást is tanulni kell, mert óvatosság nélkül csak kárunkra
lehet. Különösen arra kell vigyázni, hogy ahol valami gyuladás vagy
kelés van,--ahol tehát a bőr úgyis nagyon meleg, piros és akkor is fáj,
ha gyöngébben hozzányúlnak--ott a világért se próbáljunk kenegetni, mert
nagy bajt csinálhatunk. Lázas beteget sem szabad masszírozni. Ahol az
érintés nem fáj és a bőr halavány, ott lehet, ha az ember nem lázas, még
pedig elegendő erővel. A masszírozás azzal kezdődik, hogy bekenjük a
kennivaló testrészt, aztán hozzáfogunk a dörzsöléshez, először
gyöngébben, azután erősebben és mindig úgy, hogy az egyik irányban
erősebben nyomjuk, aztán gyöngébb nyomással visszük a kezünket vissza.
Tehát tulajdonképen mindig egyfelé nyomjuk a vért. Ez öt-tíz percig
tartson, aztán abba kell hagyni a dörzsölést. Ha mélyebben van a fájás,
aminek a kedvéért masszírozunk, akkor erősebben lehet dörzsölni,
nyomkodni is lehet félig ökölbe fogott kézzel.

Ahol jól meg is lehet fogni a fájdalmas részt,--például a kézen,
lábon--ottan meg is markolászhatjuk, de mindig arra figyeljünk, hogy az
egyik irányban erősen kell masszírozni, visszafelé pedig vagy sehogyan,
vagy csak gyöngén. És mindig, akár dörzsölünk, akár gyúrunk, akár
markolászunk, mindig a test közepe felé csináljuk erősebben, tehát a
test alsó felén felfelé, a felső felén lefelé, a kézen pedig mindig a
váll felé. Azzal mindig törődni kell, hogy a zsiradék vagy a spiritusz
el ne fogyjon a masszírozó kéz alul, mert akkor könnyen kisebesedik a
megdörzsölt bőr. Ha a bőr maga fájdalmas vagy gyulladt, vagy fel van
dörzsölve, akkor nem is szabad maszszírozni.

[Illustration: A testréssek ütögetése

Ez az ütögetés paskolás, amit a tenyerünk lapjával csinálunk. A képen a
kar hátulsó oldala van, de igy kell csinálni máshol is, ahol vastag izom
(hús) van és ahol nincs a közelben nagyon kényes testrész. Tehát sem a
hasüreg, sem mellüreg felett nem szabad.]

Mivel a helyes masszírozás friss vért tud juttatni a megmasszírozott
testrészekbe, azért nemcsak betegségek ellen hasznos, hanem minden
állapotban, ami abból származik, hogy valamelyik testrész kevés vért
kap. Igy például az idősebb embereknek az állkapcsa nem kap elég vért,
azért szokott a foguk kipotyogni, ha nincs is semmi fogfájásuk. Jó
tehát, ha akinek a fogai lazulni kezdenek, mindennap megmasszírozza a
foghusát. Ehhez persze nem kell se zsiradék, se szesz, mert a foghús
úgyis csúszós. Az ember mossa tisztára a kezét, aztán a mutatóujjával
dörgölje meg a foghusát alul, felül, kívül és belül mindennap néhány
percig. Ezzel nagyon sokszor meg lehet menteni a kihullófélben levő
fogakat.

A székszorulás ellen is jó a hasat mindennap öt-tíz percig
megmaszszírozni, csakhogy természetesen a hasat nem szabad olyan erővel
nyomkodni, mint a derekat. A has masszírozására elég, ha két kézzel egy
kicsit meggyúrogatjuk és körbe megdörzsöljük az előbb jól megzsírozott
hasat. Akinek sokszor van szorulása, azon jobban segít ez a gyógyítás,
mint akármilyen hashajtó orvosság.

Ezek a tudnivalók és tanácsok nem arravalók, hogy minden betegségben az
orvos megkérdezése nélkül csak mindenki nekiálljon masszírozni. Ha
valaki igazán betegnek érzi magát, akkor először is orvoshoz menjen. Ha
azután masszírozás kell a bajának, azt majd megmondja az orvos.



Sótermelés Afrikában


A só az egész föld kerekségén mindenütt fellelhető és pedig különböző
körülmények között. Megtaláljuk a levegőben, a vizekben, a kőzetekben és
a föld gyomrában is. A só szabályos, színtelen, ritkábban kékes, néha
pedig a vastartalomtól sárgára festett jegeceket alkot. Rendesen nagyobb
tömegekben, áttetsző alakban fordul elő és olyankor bányát nyitnak, hogy
kiaknázzák. A legtöbb sótermő helyen főleg konyhasó található.

[Illustration: Sótermelés Afrikában, a tenger partján A tenger sós vizét
elvezetik, a sóanyagot kiválasztják és a napon szárítják.]

[Illustration: A tengervizből hatalmas vasmedencékben választják ki a
sót]

A só fekvése szerint kétféle: rétegezett vagy rétegezetlen. A rétegezett
sótelepek évgyürűs képződései a világtenger sólerakódásának; a víz
ugyanis az idők folyamán elpárolgott és a réteges sóképződések, amelyek
gyakran néhány száz négyzetmértföldön feküsznek, így létesültek. A
rétegezetlen sót termő helyeket pedig a sivatagok sómedreiben találjuk.
A sivatagok sótartalmú folyói kisebbnagyobb tengerekbe ömlenek. Ezeknek
a sótartalma a hosszú idők során mindinkább telített lett, míg a víz az
állandó nagy forróságban teljesen elpárolgott és a só a medrekben
visszamaradt. Afrikában az elpárolgást a levegő nagy vízhiánya is
sietteti, azért ott számos sómeder, sóstó és sótartalmú folyó található.

Európában a sóbányák termése szolgáltatja az emberi és állati fogyasztás
számára való sót. Afrikában és Amerika némely részén a sót nem a föld
mélyén levő bányákból, hanem a sótartalmú víznek lepárolásával nyerik. A
sós folyók és patakok vizét edényekben vagy más alkalmas tartókban, vagy
árkokban, vermekben felfogják és a nap hevének teszik ki. Az ottani igen
erős napsütés a vizet hamarosan elpárologtatja és a só a tartók fenekén
visszamarad. Aztán vízzel újból feltöltik és ezt az eljárást mindaddig
ismétlik, amíg meglehetősen vastag sóréteget nem nyernek; amelyet a
szükséghez képest megtisztítanak. A tengeröblök mellett a sekélyebb
vízállásokból a szelek a tenger-öblök beözönlött vizét hamar
elpárologtatják és a nap izzó hevétől az öblök alját csakhamar hófehér
sóréteg vonja be. Ezt a sót a benlakók összegyűjtik és elraktározzák. A
szállítást nagyobb karavánok végzik. A sót nagy gömbalakú háncsfonatba
csomagolják. Egy-egy ilyen gömb húsz kilogram súlyú és az ára a mi
pénzünkben 4 korona 20 fillér. Ez az ár azonban az eladási hely
távolsága szerint bő, úgy hogy az ország belsejében a háromszorosát is
eléri.

A só Afrikában igen fontos kereskedelmi cikk. Egyes helyeken még
fizetési eszközül is használják, ami szintén azt mutatja, hogy a só
értékét milyen nagyra tartják. A karavánok a sót a fekete világrész
legtávolabbi helyeire is elszállítják, mert a só még a félvad népeknél
is nélkülözhetetlen termék. És ennek a szükségletnek a kielégítése az
Afrika belsejében kezdődő kereskedelemnek és művelődésnek első
lépcsőfoka.

[Illustration: Az összegyűjtött só a raktárakba, onnan a tisztítóba
kerül]



A drótszövés


A kertek, gyümölcsösök és ketrecek dróthálóit, a malmokban a liszt
szitálására való rostákat és a kézi rosták drótszövetét, nemkülönben a
cséplőgépek drótszitáját ma már éppen úgy gépen szövik, mint a posztót.
A különbség az, hogy a drótszövőgép nem olyan bonyolult, mint a
gyapjúszövő, mert a drótszövőgyárakból kikerült árúcikkeket nem kell
olyan sűrűre szőni, mint a posztót, még azokat a drótszöveteket sem,
amelyeket vékony rézdrótszálakból készítenek és villamos gépekben
használnak. Ezeket pedig többnyire nem gépi erővel, hanem kézi
szövőszéken készítik.

[Illustration: A drótszövő gép

A tekercsekről legombolyodó drótszálakat az orsók vashengeren szövik
hálóvá. A kész dróthálót a gép maga csavarja lel hengerekre.]

Azok a gépek, amelyek a dróthálókat szövik, leginkább egyforma
szélességű és egyforma nagyságú szemekkel ellátott dróthálókat szőnek.
Vannak gépek, amelyeken csak olyan dróthálót szőhetnek, amin a háló
szeme négy-négy centiméteres, vannak azután olyanok, amelyek hat és
olyanok, amelyek nyolc centiméteres szemekre szövik a dróthálót. A gép
szerkezete olyan, hogy a tekercsekről legombolyodó drótszálakat az orsók
vashengeren szövik hálóvá. A négyzetalakú szemek úgy alakulnak rajta,
hogy a henger hosszában és széltében, körülbelül két miliméter mélyen
rovátkolt, egyforma négyzetekre (kockákra) van osztva. Az előlről és
jobbról-balról futó drótszálakból olyan szemek képződnek, amilyen
nagyságúak a henger rovátkáiból kiemelkedő kockák. Van olyan henger is,
amelyen nem négyszögletes, hanem téglaalakú, vagyis hosszúkás a minta,
de mindenik egyforma erőssé szövi a hálót. A szövés úgy történik, hogy a
gépben előlről két drótszál együtt fut a henger rovátkáiba, egy
forgókészülék egymásköré fonja és ez az egymáskörül fonódás a henger
kockáinak felső és alsó sarkán egy pillanatig, tehát addig szünetel,
amíg az oldalról futó drótszál szorosan a fonadék közé kerül és ott úgy
megerősödik, hogy szét sem választható. Ilyen hengeren egy sorban
körülbelül száz kocka van, mivel pedig húsz kockasor is ráfér, egy
hengeren kétezer négyzetet is kirovátkolhatnak. Mennél nagyobb a
négyzet, annál kevesebb fér belőle a hengerre. A szövőgépen nagyságában
különböző szemű dróthálót lehet szőni, de csak úgy, ha a kisebb kockájú
hengert nagyobbal, vagy ha a nagyobb kockájut kisebb kockájú hengerrel
cserélik ki. Az apróbb szemű hálóhoz vékonyabb, a nagyobbszeműhöz
vastagabb drótot használnak. A dróttekercsek a gép hátsó részén,
rendszerint erős fali állványra vannak felszerelve és a gépben négy
irányban futó orsók onnan gombolyítják le a drótszálakat. A henger
vasból van és kockáinak nagysága mindig egyforma marad.

Azokon a gépeken, amelyeken a malmok szitáló-szekrényeihez és a
cséplőgépek rostáihoz való dróthálót szövik, nincsenek ilyen hengerek.
Az ilyen gépet külön kell beigazítani például a gabonarosta vagy külön a
cséplőrosta gyártására, mert ezeknek nagyobb a szeme és külön a
lisztszitálóra, amelyhez tudvalévően igen apró és sűrűszemű rosta
szükséges. Majdnem olyan sűrűszemü, mint a kézi szitához, amelyen
tésztadagasztás előtt otthon szitálják át a lisztet. A legtöbb
drótfonatgyárban villamoserő hajtja a szövőgépeket, de némelyik gyárban
még kézi szövőgépek is működnek, amelyeken igen finom drótszöveteket
fonnak. Rendszerint tíz-tizenötszörös fonású rézdrótszöveteket, afféle
szűrőket, amelyeket a villamosgépekben használnak vagy egyszeres fonású
sodronyszöveteket, amelyek tejszűrésre valók.

Igen egyszerű szerkezetű gépen készülnek azok a sodronyhálók, amelyeket
kertkerítésekre és kapukra vagy ajtókra alkalmaznak. Ezeknek a hálóknak
a szemei nem kockaalakúak, hanem inkább gömbölyűek vagy olyan az
alakjuk, mint a hegyére állított kockának. Az ilyen sodronyhálók
állványon készülnek, amelyen egy forgókészülék egy kinyúló, tompa kést
forgat. A forgókészülék a késre csavarja a sodronyt, melyet a kés
hullámvonalassá vagy hegyesszögű cikk-cakkossá görbít, azután a sodronyt
az előtte álló asztalra kitolva, a következő szál hullámvonalas
sodronyt a másikba illeszti és így egymásba fonja.

Ezekben a sodronyszövőgyárakban készítik a tüskés sodronyokat is. A
tüskés sodrony igen alkalmas kerítés a szőlők, gyümölcsösök és
vadaskertek bekerítésére. Ha valaki tüskés sodronyt rendel a gyárból,
fatekercsre gombolyitva kapja meg. A sodronyt a földbe jól beerősített
első oszlopnál erre való behajlított, kéthegyű szeggel a felső részen
kell gyöngén az oszlopra szegezni és az utolsó oszlopig kell a
tekercsről legombolyítani. Azután minden oszlopnál külön felszegezve,
feszitővassal vagy erős fadoronggal jól ki kell feszíteni a sodronyt.
Miután ez megtörtént, a kéthegyű szegeket véglegesen be kell verni az
oszlopokba. A sodrony a túlságos feszítés következtében sem szakad el,
mert a két drótszálból font acéltüskés sodronynak nagy a ruganyossága és
a hőmérséklet változásához képest kitágul vagy összehúzódik. Elég, ha a
kerítés négy sor tüskés sodronyból áll és a sodronyszálak egymástól
olyan távolságra vannak beverve az oszlopokba, hogy se ember, se állat
át nem bujhat a kifeszített sodronyszálak közén. A felszegezést mindig
felülről kell kezdeni.

[Illustration: A drótszövő gépek a gyár munkatermében]



Kopernikusz Miklós

(2) Egy híres csillagász élete


Kopernikusz hét évet töltött Olaszországban és 1502-ben tért vissza
hazájába. A magány és a csendes munka után kívánkozott: ennek a vágynak
engedett, mikor visszatért hazájába és pappá lett. 1510-ben érsek
nagybátyja ajánlatára kanonokká nevezték ki Frauenburgba, egy kis
lengyel--ma német--városkába. Szabad idejét legkedveltebb tanulmányának,
a csillagászatnak és az orvosi tudományokban való búvárkodásnak
szentelte. Kopernikusz tehát egyszerre három hivatást is teljesített: a
kanonokét, csillagászét és orvosét.

Orvosi tudományával a jótékonyságot szolgálta: lakásán mindennap
fogadott szegénysorsú betegeket, kiket nemcsak jótanáccsal látott el,
hanem ingyen orvossággal is, melyet ő maga készített. Sikeres, gyakran
szinte csodás gyógyításai olyan hírnevet szereztek neki, hogy
közelről-távolról sereglettek hozzá a betegek, veszélyes betegségek
alkalmával pedig a királyi udvarba is meghívták.

[Illustration: Csillagvizsgáló Kopernikusz idejében

Ez a kép Kopernikusz korában--1520-ban--készült és azt mutatja, hogy
milyen egyszerű eszközökkel vizsgálták a tudósok a csillagos eget.]

[Illustration: Csillagász dolgozószobája Kopernikusz idejében]

Lakóhelyének egyéb tekintetben is jóltevője volt. Frauenburg ugyanis
hegyen fekszik és a lakósok vízért a folyóra jártak, amely messze volt a
várostól. Ezen a kényelmetlen helyzeten Kopernikusz segített. A folyó
vizét zsilipek segítségével felemeltette és a hegy aljához vezette, ahol
malmot építtetett. Innen ügyesen szerkesztett készülék segítségével
felvezette a vizet a hegyoldalra, ahonnan már könnyű volt csövekben
minden irányba elvezetni. Igy a város lakossága a tudós Kopernikusz
jóvoltából valóságos vízvezetékhez jutott.

Kopernikusz már ekkor megvolt győződve arról, hogy a Föld nem áll
mozdulatlanul, hanem forog. Nyilvánosan ugyan még nem közölte, de
barátai ismerték meggyőződését; általuk terjedt el a hír, hogy van egy
lengyel csillagász, aki életét annak szenteli, hogy bebizonyítsa a Föld
forgását. Sokan várva-várták a bizonyítékokat, mások kinevették. Akadtak
urak--az úgynevezett »német lovagrendből« valók--, akik
vándorkomédiásokat béreltek fel, hogy a vásárokon bohóckodva,
tréfálkozva adják elő Kopernikusz tanításait, gúnyolják ki és tegyék
nevetségessé. A nép csak úgy tódúlt az előadásokra, a bohócok pedig
városról városra jártak, mindenütt búsás jövedelemre tettek szert. Ámbár
Kopernikusz barátai mindent elkövettek, hogy ezeket az előadásokat
megakadályozzák, magát a tudóst nem bántotta a dolog és lankadatlanul
foglalkozott tovább is a csillagászat tudományával.

Kopernikusz be akarta bizonyítani, hogy nem a Föld áll a világ
középpontjában, hanem a Nap és e körül forognak az égitestek és velük
együtt a Föld is.

A régi írók műveiben keresett felvilágosítást: hogy nem talál-e valahol
oly felfogást, amely máskép magyarázza az égitestek mozgását, mint
Ptolemeusz. Keresése eredménnyel járt. Azt olvasta a régi írók műveiben,
hogy már 200 évvel Krisztus születése előtt élt egy görög csillagász,
aki azt tanította, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem
megfordítva: a Föld a Nap körül és forog azonkívül a saját tengelye
körül is. Ez a felfogás azonban nem terjedt el; az emberek nem tudták
elképzelni, hogy a Föld nem áll egy helyben és inkább a Ptolemeusz
nézetét fogadták el.

Arról is olvasott Kopernikusz, hogy a bolygók közül kettő, a Vénusz és a
Merkúr, a Nap körül (nem a Föld körül) kering. Ez lett Kopernikusz
gondolatainak kiindulópontja. Addig tett megfigyelései és elmélkedése
alapján is meg volt most már győződve arról, hogy az égitestek mozgását
leghelyesebben akkor tudja megmagyarázni, ha felteszi, hogy a többi
bolygó is a Nap körül mozog. Ennek a bebizonyítását tűzte ki élete
feladatául. Állandóan buzgón figyelte a csillagos eget és a maga
megfigyeléseit összehasonlította a régiek adataival. Az ilyen
megfigyelések ma, mikor hatalmas távcsövek és egyéb pontos műszerek
állnak a csillagászok rendelkezésére, nem nehezek, de akkor bizony
nagyon nehéz feladatot róttak a tudósra. Akkor a távcsövet még nem
találták volt fel és helyette még igen egyszerű eszközöket használtak:
fából, rézből vagy vasból készített szerszámokat, körzőket és
vonalzókat. Kopernikusz is ilyen eszközökkel végezte megfigyeléseit; az
eszközöket saját maga készítette.

Az 1507-ik évben elhatározta, hogy amit eddig csak elgondolni mert, azt
írásba is foglalja. A munkához még ugyanabban az esztendőben
hozzáfogott. Hét év alatt készült el a műve, amelyet azonban még nem
nyomatott ki. Sokáig habozott, hogy kiadja-e és így történt, hogy műve
26 évig hevert kinyomatlanul iróasztala fiókjában. Ez alatt a hosszú idő
alatt gyakran elővette és javítgatott rajta. Így egyre tökéletesítette a
művet. Végre 1541-ben, mikor már közel járt 70-ik életévéhez, engedett
barátai folytonos unszolásának és elhatározta, hogy művét kinyomtatja és
nyilvánosságra hozza.

Kopernikusz műve 1543-ban került ki a nyomdából. Latin nyelven jelent
meg, mivel abban az időben a tudósok ezen a nyelven írtak és tanítottak.
A címe magyarul így hangzik: »Kopernikusz Miklós hat könyve az égitestek
forgásáról«. Ami benne a fontos, az a következő:

Kopernikusz először is a Föld alakjáról szól és azt állítja, hogy a Föld
gömbalakú. Mikor bebizonyítja, jogosan hivatkozik arra, hogy a többi
égitest is gömbölyű és méitán kérdi, hogy miért lenne épen a Föld
kivétel? Más bizonyítékokkal is támogatja az állítását. Pedig ezt
tulajdonképen nem is kellett volna bebizonyítania. Már Ptolemeusz is
bebizonyította és ha hosszú évszázadok során át nem is hitték el az
emberek, Kopernikusz idejében már ismét elfogadott tanítás volt. A
hajózás nagymértékű fellendülése, a nagy felfedezőutazások bizonyossá
tették. A Föld körülhajózásának gondolata, melyet Kopernikusz idejében
kíséreltek meg először, ép abból a feltevésből indulhatott csak ki, hogy
a Föld gömbalakú.

[Illustration: Kopernikusz Miklós lengyel csillagász, 1473-tól 1543 ig
élt]

Ezután azt a kérdést veti fel a tudós csillagász, hogy mozog-e a Föld?
Kopernikusz előtt azt állították, hogy mozdulatlanul áll a mindenség
középpontjában és az égboltozat fordul meg körülötte. Valóban, a látszat
emellett szól. Mert ha éjszaka figyeljük a csillagos eget, akkor úgy
látjuk, hogy a csillagok keleten felkelnek és nyugaton letűnnek; ebből
tehát arra lehetne következtetni, hogy a csillagos égboltozat keletről
nyugatra menő irányban megfordul a Föld körül. Csakhogy Kopernikusz
szerint ugyanez a tünemény előáll akkor is, ha az égboltozat nyugodtan
áll és a Föld forog a tengelye körül nyugatról keletre. Például
felemlíti azt az utast, aki hajóra száll és elvitorlázik a parttól;
ennek olybá tűnik fel, mintha a part távolodnék el tőle, pedig
ellenkezőleg: a hajó halad előre. És mi, akik gyorsan robogó vonaton
utazunk, hozzátehetjük: aki vonatról nézi a vidéket, úgy látja, mintha a
vidék tárgyai vonulnának el előtte, a vonat irányával ellenkező
irányban. Épígy áll a dolog a Földdel és az égboltozattal is. A Föld
forog nyugatról keletre és nekünk úgy látszik, mintha az égboltozat
forogna keletről nyugatra.

A Föld azonban nemcsak a saját tengelye körül forog, hanem kering a Nap
körül is nyugatról keletre körpályán, melyet éppen egy év alatt fut be;
épígy az öt bolygó is--az ő idejében még csak ennyit ismertek--különböző
idő alatt kering pályáján a Nap körül. Kopernikusz ezt is részletesen
bebizonyítja. Ezzel a Napot helyezi a mindenség középpontjába és ez a
Kopernikusz tanításának az alapja.

Kopernikusz tehát egészen más képet adott az embereknek a mindenségről,
mint Ptolemeusz. Kopernikusz tanítása szerint a legmagasabb helyen,
tehát legkívül, az állócsillagok gömbalakú ege van, amely mozdulatlan és
körülveszi az egész mindenséget. (Ma már tudjuk, hogy nem így van!)
Ehhez legközelebb a Szaturnusz esik, amely 30 év alatt fut a Nap körül;
ezen belül a Jupiter pályája következik 12 évig tartó körforgásával,
majd a Marszé 2 évi forgási idővel. A következő helyet a Föld foglalja
el, amely a maga holdjával egy év alatt futja meg pályáját, majd a
Vénusz következik 9 hónapos és végül a Merkúr 88 napos pályafutásával.
Mindezek középpontjában pedig a Nap áll. »Lehetett volna--kérdi
Kopernikusz--ennek a fényes csillagnak jobb helyet kijelölni, hogy ezt a
pompás épületet megvilágítsa?«

Ime, ez a Kopernikusz csillagászati tanulmányainak és megfigyeléseinek
az eredménye, könyvének legfontosabb része. Mikor könyve első példányát
elvitték neki, már a halálos ágyán feküdt, úgy, hogy alig tudta megfogni
remegő kezével. Néhány órával azután, hogy kinyomatva láthatta művét,
megszünt élni. Ez 1543 május 24-ikén történt.

Kopernikuszt is az a sors érte, ami sok más tudóst: meghalt anélkül,
hogy tanítását elterjedni látta volna. Szinte száz évig folyt még utána
a vita arról, hogy neki van-e igaza vagy Ptolemeusznak, míg végre
győzött a tanítása, amelyet régi írók is emlegettek ugyan, de
Kopernikusz be is bizonyította és ez az ő legnagyobb érdeme. Ezért ő az
újkori csillagászat atyja, aki mindenkor kiváló helyet érdemel a
legnagyobb tudósok között.

Szerkeszti: ÁRKAY KÁLMÁN, az Országos Közművelődési Tanács alelnöke
Kiadóhivatal; BUDAPEST, IV., FERENCIEK-TERE 3.:: Telefon 108-84
Budapest, az ATHENAEUM irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása

A Vasárnapi Könyv cikkeinek és képeinek átvétele tilos





*** End of this LibraryBlog Digital Book "Vasárnapi Könyv - 1914. Első félév 17. füzet" ***

Copyright 2023 LibraryBlog. All rights reserved.